Ez a nap is a szokásos 3 az egybennel kezdődik. Most kivételesen a kávé is 3 az egyben. Nem csak a szokásos kávé + cigi + az, hogy egy olyan lányra gondolok közben, akinek fogalma sincs róla, hogy ki vagyok. Egyelőre... De hát már csak ha rá gondolok, az is mosolyt csal az arcomra, szóval franc se tudja. Majd kiderül.

És igen. Nem kellett volna, megint ez jutott eszembe mielőtt rágyújtottam. Nem kellett volna rágyújtani, kávét inni, olyanon agyalni, akiről egy randompisti azt mondaná, hogy hagyd a francba. Nem kellett volna elszarnia az embernek az életét, de hát előfordul. Na sebaj. 

És megint elhangzott a jól ismert reggeli kérdés anyámtól: Hányra mész? - Mintha rohadtul nem lenne mindegy, hogy hányra megyek. Mintha bárkit is érdekelne, hogy mi a franc van velem. Meg hogy hogyhogy ilyen korán keltem. Lehet, hogy dolgom van? Ja. Jobban belegondolva tényleg meglepő lehet. Igazából mostanában valóban nem keltem korán. Talán azért nem, mert mostanában alig tudtam aludni éjjel - meg nappal is.

Hogy fel vagyok fúvódva megint? Biztos azért mert megint minden szart összeettem. Majd ezen elgondolkodok. Vagy nem. 

Hogy miért is írom ezt? Hát talán azért, mert úgy ébredtem, hogy ezt most kell. Igen, lehet, hogy ebből is majd a nem kellett volna kategória válik, de mint eddig sok minden, majd utólag derül ki, vagy utólag sem. Szóval úgy éreztem, hogy elegem van az egészből. Nem az egészből, hanem AZ EGÉSZBŐL. Igen. Abból. Az emberekből, a világból, meg mindenből.

És persze ne legyek negatív, mindig vidáman, mosolyogva. Mert az jó. És tényleg. Legtöbbször már csak nevetek lesajnálva az egészet, hogy milyenek az emberek. És próbálok úgy tenni, mintha leszarnám, de hiába, nem megy.

Inkább tolok még egy cigit, aztán nekimegyek a környpolnak, aztán megnézem a c videót, hiszen emiatt keltem fel korán. Mármint emiatt nem is erőltettem az elalvást már így reggel. Ha már szarul aludtam, legalább legyen valami értelme annak, hogy nem döglök tovább az ágyban. Értelme. Persze. Na hagyjuk.